Hallo alle miteinander!
Diese Kombination (εἴ mit Opt. Fut., ἂν mit Ind. Fut.) und die Kommentare, die ich dazu gefunden habe, sind es, denke ich, wert, hier einen Platz zu finden. Zusätzliche Anmerkungen eurerseits interessieren immer!
..εἴ [29c] με νῦν ὑμεῖς ἀφίετε Ἀνύτῳ ἀπιστήσαντες, ὃς ἔφη ἢ τὴν ἀρχὴν οὐ δεῖν ἐμὲ δεῦρο εἰσελθεῖν ἤ, ἐπειδὴ εἰσῆλθον, οὐχ οἷόν τ᾽ εἶναι τὸ μὴ ἀποκτεῖναί με, λέγων πρὸς ὑμᾶς ὡς εἰ διαφευξοίμην* ἤδη [ἂν]** ὑμῶν οἱ ὑεῖς ἐπιτηδεύοντες ἃ Σωκράτης διδάσκει πάντες παντάπασι διαφθαρήσονται,..
"..wenn ihr mich nun freisprecht, weil ihr Anytos nicht glaubt, der meinte, entweder hätten sie mich überhaupt nicht hierher bringen dürfen oder es sei unmöglich, nachdem ich angeklagt worden sei, mich nicht zum Tode zu verurteilen, indem er euch erklärte, dass, wenn ich jetzt (der Strafe) entgehen sollte, eure Söhne (wohl), weil sie sich mit dem beschäftigten, was Sokrates lehrt, alle völlig verdorben würden,.."
*Kühner § 389.5: a) Der Optativ des Futurs erscheint nur in indirekter Rede nach historischen Zeitformen, entsprechend dem Indikative des Futurs in der direkten Rede: 9.38 συνεβούλευσε Μαρδονίῳ τὰς ἐκβολὰς φυλάξαι, λέγων ὡς ἐπιρρέουσι οἱ Ἕλληνες καὶ ὡς ἀπολάμψοιτο συχνούς. 2.80 λέγοντες ὅτι καὶ Κεφαλληνίας κρατήσουσι καὶ ὁ περίπλους οὐκέτι ἔσοιτο Ἀθηναίοις. Oft bei Xen., z. B. Cy. 3. 1, 3 εἰ δέ τινα φεύγοντα λήψοιτο, προηγόρευεν, ὅτι ὡς πολεμίῳ χρήσοιτο. 4. 1, 24 προσετίθει ὅτι αὐτός γε οὐκ ἀπολείψοιτο. An. 4. 1, 25 ἔφη εἶναι ἄκρον ὃ εἰ μή τις προκαταλήψοιτο ἀδύνατον ἔσεσθαι παρελθεῖν. 7. 1, 33 ἔλεγεν ὅτι ἕτοιμος εἴη ἡγεῖσθαι αὐτοῖς εἰς τὸ Δέλτα καλούμενον, ἔνθα πολλὰ καὶ ἀγαθὰ λήψοιντο. Cy. 8. 1, 43 ἐπεμελεῖτο ὅπως μήτε ἄσιτοι μήτε ἄποτοί ποτε ἔσοιντο. Dem. 57, 16 οὐκ ἠγνόει Εὀβουλίδης ὅτι, εἰ λόγος ἀποδοθήσοιτο καὶ παραγένοιντό μοι πάντες οἱ δημόται, οὐδαμοῦ γενήσονται. Ant. 414 ἐγερτὶ κινῶν ἄνδῤ ἐπιρρόθοις | κακοῖσιν, εἴ τις τοῦδ' ἀκηδήσοι πόνου. Ph. 376 εἰ τἀμὰ κεῖνος ὅπλ' ἀφαιρήσοιτό με. OR. 1271 αὐδῶν τοιαῦθ· δθούνεκ (= ὅτι) οὐκ ὄψοιντό νιν...
**Goodwin § 197: The use of ἄν with the future indicative in Attic Greek is absolutely denied by many critics, and the more careful revision of the texts has greatly diminished the number of examples cited in support of it. Still, in several passages, even of the best prose, we must either emend the text against the Mss., or admit the construction as a rare exception. E.g. Αἰγυπτίους δὲ οὐχ ὁρῶ ποίᾳ δυνάμει συμμάχῳ χρησάμενοι μᾶλλον ἂν κολάσεσθε τῆς νῦν σὺν ἐμοὶ οὔσης. XEN. An. ii. 5. 13 Ἔφη οὖν τὸν ἐρωτώμενον εἰπεῖν, οὐχ ἥκει, φάναι, οὐδ’ ἂν ἥξει δεῦρο, he said that the one who was asked replied, He hasn’t come, and he won’t come this way. PLAT. Rep. 615D. (The only other reading is ἥξοι. The colloquial style here makes ἄν less objectionable; see SOPH. Ant. 390, quoted crossin 208.) Ἔφη λέγων πρὸς ὑμᾶς ὡς, εἰ διαφευξοίμην, ἤδη ἂν ὑμῶν οἱ υἱεῖς πάντες παντάπασι διαφθαρήσονται. Id. Ap. 29C. Κἂν ἔτ’ ἔτι φόνιον ὄψομαι αἷμα (so the Mss.). EUR. El. 484.
Ῥωξάνη